a délután lusta karjaival átölel
és már csak egy fényt kereső,
tikkadtan az üvegnek repülő
légy szárnya kavarja fel a forró levegőt
távolból az izzó porral keveredve
lármás gyermekzsivaj érkezik
kezed öledbe ejted
fejed melledre hanyatlik
pilláid arcod simítják
és az álom tarkód cirógatja...