erőlködve lobban még a láng
izzó parázsból még néha útra kél
narancs és vörös szirmok
fel-fel rebbennek
de egyre több füstszálat húznak
a múlt elhamvadt árnyai
emlékeket szőnek
és végül eltűnnek
sötét lesz
és kesernyés illatot hordoz
az elfutó idő
a szem mély vermeibe hullik
a büszke láng
és ahogy nézem a kerengő
felszálló füstöt
az emlékezés szédült örvénybe ránt