hány ezer éve? tudom semmit se számít az idő eloszló köd csupán gomolygó pára fehér gondolat elmosódott álom ... ezer év? millió? vagy csak egy szemvillanás? ... van hogy valami mégis megmarad nem oszlik el van hogy egy pillanat itt marad és átölel örökké válik megfagy az idő egy szelete és dermedt valóságként felbukkan újra meg újra nézed a képet és menekülnél de nincs hova elkísér a végtelen idő öröklétté torzult mosolya csak felbukkan és eltűnik rátekeredik nyugtalan napjaidra kísértenek az érthetetlen képek a végtelen hiábavalóságát hirdetik átszövik a tehetetlen jelent mint a múlt pókfonalai behálózzák létezésed térbe zárt hitét bizonytalanná válik az idő átzuhan egymáson anyag és energia mintha egymásnak nem lenne mit mondania közöny tölt be mindent ... sistergő süvítő hangok táncolják körbe a megdermedt változást mozdulatlan vágyak és bénult akarat megfagyott tüzek és néma dalok mind meghalnak és mind újra és újra láthatod és hallhatod mert örök lett az elmúlás és visszatér az eltűnő bezárul a kör önmagába fordul a végtelen megfagyott Idő
AJÁNLOM AZ OLDALT
