megőrzött szavak

megőrzöd régi szavaid
bezárod díszes üvegbe
csak nézed őket...

néha felrázod
és a sok csillogó
egykor oly fontos szó
lebegve száll alá
mint a hó

szitál a sok komoly
szigorú mondat
a sok fontos gondolat

és mind...
mind egy-egy emlék
amelyek nem rég
akkora kincset jelentettek

és látod mégis
mindet elengedted
ami itt maradt
amit most nézel
csupán üvegbe zárt visszfények

a valóság eltűnt
ki tudja hová lett
pedig milyen fontos volt nemrég
a megannyi szép
a megannyi fájdalmas emlék

de elillant mind
és itt maradtak
a lebegő
libegő pehely-emlékek
súlytalan szavak
néhány kiüresedett gondolat

csillognak még talán
kis köröket írnak
és néha ütődnek puhán
hangtalan az üveg falán

hát ennyi...
a sok nemes gondolat
a sok terv
a dühödt
és a szerelmes szavak
és lám
mi maradt...

egyetlen hang sincs
csak a csend
elnémult ez a bezárt világ
a felrázott emlék-szavak
lassan elfekszenek
egymáshoz bújnak még
kicsit melegszenek