Komáromi János: Elrejtett szavak 1.

gomolygó fekete
sűrűn örvénylő hideg-anyag
csíkokban tekergő fehér
felszáll, lent nem marad

értelem, érzés az anyag foglya volt
haragvó teremtés mindent egybe font

békés nem tudás
feloldó Semmi
az Állapot
ami Bármivé képes lenni

elkülönül most, ami keveredni nem akar
két más minőségből születik, de csak Egyet akar

egymásba fonódik
önmagába zárul
rab Ponttá lesz a Végtelen
a Mindenség kitárul

örvényeid lehúznak és zuhanni kezdesz
amint elfogadod a helyed a Lentből Fent lesz

könnycseppjeidből
óceánok áradnak
mosolyaidtól
hegyek olvadnak

sáros földekből fakad majd az élet
sötét szikrákból lobbannak fel a fények

békesség-viszály
egy tőről fakadnak
az Igazság
fegyvere mindenféle harcnak

eljön az Egyetlen, a Mindenkiben lakó
eljön a Szerető és a Hódoltató

minden álomban
Valóságok laknak
minden élőben
Holtakat bújtatnak

szédült életedben csodákra vársz csupán
vágyódsz az egyszerű boldogság után

a Hit szétválaszt majd
és nem összeköt
társtalan ellenség leszel
igaz barátok között

fortyog a változó akarat hideg katlana
nem segít elsuttogott imák szózata

a szertartások elfedik
a valódi lényeget
nem értheted meg többé
ami már elveszett

mint egyetlen hologram morzsányi szilánkja
benned rácsodálkozhatsz az egész világra

csak annyi kell
hogy önmagadhoz vissza találj végre
lelkedbe nézz!
ne a Pokloba vagy az Égre

keresd meg igazi lényedet ott belül
és az összetört Mindenség újra egyesül