az idő kerekei

esőcseppbe zárt vétkek
mossák a világ arcát
bűnösöknek fizetik
az ártatlanok győzelmi sarcát

az időt nem érdekli
forgó kereke alá ki kerül
megúszni senkinek
úgysem sikerül

nyikorogva fordul
sikoltani sincs már idő
eljön és elmúlik
a jelen volt valaha a jövő

múltba fordulnak mai napjaink
elmaradnak az út során
nyugtalan
égető vágyaink

és az álmok
azok az ártatlan ábrándképek
miket később
csak mosolyogva nézek

bár könnyes lesz közben a szemem
és érzem
...
az idő kegyetlenül elbánt velem

csak fordul a kerék
ki mit érdemel?
filozofikus kérdés...
senkit nem érdekel!

*

csak múlik az élet
csak szaladnak az időtlennek tűnő évek
és a könyörtelen nyikorgás egyre erősödik
már csak nyög alattunk a szekér
és mégis gyorsabban ér
januártól decemberig

furcsa...
a születéstől lassabban távolodik
mint ahogy a halálhoz közelít

*

és tovább
és kezd el újra
tűnjön el most
minden élet minden búja

ne emlékezz most a múltra
szüless újra
csak szüless meg
egy életben százszor... újra

fordul a kerék
az idő könyörtelen halad
bár akasztanánk a küllőt
bár emelnénk magasra a rudat

de nem áll meg soha
és kapaszkodni már alig tudunk
érezzük
hamarosan lepotyogunk

és habár nyikorog majd tovább
a vánszorgó szekér...
tudjuk
a mi időnk itt véget ér