Ugyan mit tettél?
Mi végre szenvedted végig
együgyű életed?
Mond csak mi végre?

Van valami ami csak Te vagy?
Van ami semmi más?
Nézd! A világ halad
nélküled is monoton tovább.

Szánalmas kis féreg
vagy csupán,
egy senki a zakatoló
idő vonatán.

Hát nézd csak a kezed,
nézd és vádold őt!
A kéz bűne, hogy semmit
nem tett ami megmaradt?

De ne hidd, hogy az önvád
így majd elkerül
és a bűntudattól
lelked elmenekül.

Ugyan! Nem hiheted
ilyen ostobának magad.
Te vagy a vádlott
és Te vagy az áldozat.

Szedd össze ami
a javadra szól,
de siess, mert a harang
már érted szól.

Célod felé hiába szaladtál,
az egyre messzebb került.
Tudom, most szomorkodsz
de ez másnak sem sikerült.

Nem érheted el a célod
mi hajt tovább.
Csak mész és távolodsz.
Nincs ennél ostobább!

De hagyjuk a hiába beszédet!
Nézzük csak mit mond az ének.
Hangod elárulja titkodat,
kifecsegi rejtett vágyadat.

Szelíd szavú, vad, süvítő,
lelkes, ravasz, üdvözítő?
Minden dal egy másik ember.
Gyorsabban azzal az énekkel!

Szóljon szavad messze zengőn,
vigyen túl a rejtett erőn.
Míg zeng a dal, azt hiszed
megnyugodott szomorú szíved.

Úgy érzed elérted a célt,
de ha csend van,
a lelked ...
ismét útra kél.