Néztem már annyi nappal szemébe
Menekültem már ezerszer a sötétbe
Üvöltöttem a semmibe fájdalmam
Daloltam álmokat vágydalban

Minek?
Mindez hiába volt?!

Szürke napjaim magam festeném színesre
De nincs aki festéket adna az ecsetre
Csak várok szelíden, álmodón
Csak várok vadul és lázadón

Mire?
Hogy változzon a jelen?!

Láttam széthullni csodás álmokat
Hallottam súgni vágyott szavakat
Nem engedtem valósággá válni a mesét
Hagytam elveszni tündérek ígéretét

Miért?
Ma már magam sem tudom!

Hoznám vissza mi sosem volt enyém
Tenném amit sohasem tettem
Okoznék örömet és bút is jól tudom
Járnék édes-titkos utakon

Adja meg nekem a múló idő újra
Hogy jövőm legyen régi énem múltja
Dönthessek újra mint akkor régen
S ne bánjam meg a döntésem