Reményeim elhagytam már annyiszor.
Elveszett éveim
kísértettek a múltamból.

Sötétben álltam,
zúgott a förgeteg,
s villámok cikáztak.

Reszketve álltam a lelkem vacogott,
csak nyugalomra vágytam,
de a remény elhagyott.

Sikító rémek tépték testemet,
ásító gödrök várták elestemet.

Éreztem már nem bírom sokáig,
azt sem hittem,
hogy kitartok majd idáig.