Őszi zöldek vörösbe,

Sárgába vegyülnek.

Levelek az ágakról

A fák tövébe ülnek

Párás sötét felhők

A magasban úsznak,

Az ég csatornái

Meg-meg csordulnak

Szél zöget kopaszodó

Fa-csontvázakat,

V betű vonul az égen

Távozó madárcsapat.

A fények fátyolosak,

Opálos-mélabúsak,

A virágos kertek

Tej-nedves ködbe burkolódznak

A Napkorong nem izzik,

Csak fáradtan parázslik.

Fénye gyakran nehéz,

Sűrű párákon át látszik.

Dér csípte meg

A barna naspolyát,

Reggelente hó nélkül

Hófehér a határ.

A Nyár heve messze,

Az ősz szendereg.

Minden a télre vár,

Pedig már megérkezett.