Ülök és az eltört
időt faggatom.

Miért múlik el?

Örökkévalóság volt
minden pillanatom.

Kiürült jelenem.

Csontkapuimon
a bánat be-be jár.

Néma a csend.

Fáradt mosolyok
mély kutakba hullanak.

Kifakult kincseim.

Sár keveredik
rémült sikolyaimba.

Szobámban állok.

A csillagközi űrben
még pillantásom szitál.

Sötétben várok.

Hangok halnak meg
reszketeg a zongorán.

A hőségtől fázok.

Héjja-röptű percek
futnak önmagukba.

Kifakult lényem lebeg tovább.