Én így mondtam el:

Széttépném foszlott
bánat-köpenyem,
ha lenne aki hívna
engem.

Eldobnám könnyeimtől
áztatott titkaim,
ha lenne aki hinne
bennem.

Összetörném fájdalmam
kristály kelyheit,
ha lenne aki sírna
értem.

Szétosztanám szánalmas,
összegyűjtött kincseim,
ha lenne aki levenné harci
vértem.

Kivágnám lelkem sötét
erdejének minden rettegését,
ha lenne aki simítaná
arcomat.

Földbe taposnám
kínokkal terhes perceim,
ha lenne aki értelmetlenné tenné
harcomat.

Tűzre vetném mindennapi
hazug álarcaim,
ha lenne aki szeretné
hétköznapjaim.

Szétmorzsolnám legszebb,
legigazabb gondolataim,
ha lenne aki velem álmodná
álmaim.

Elfeledném kétségeim
be nem hegedt sebeit,
ha lenne aki reményt adna
nekem.

Szétdobálnám csókolatlan,
féltve őrizgetett csókjaim
ha lenne aki látni tanítaná
szemem.

Elhagynám örömtelen,
torz mosolyaim,
ha lenne aki szorosan simulna
hozzám.

Megtalálnám álmodott,
rég elvesztett boldogságom
ha lenne út, ami elvezetne
hozzád.