szomorú emlékeimből építek
házat a jövőmnek
utánam dobált átkok
a hátamnak verődnek

Prometheus láncai
csörrennek rajtam
csak hamut hoztam,
pedig tüzet akartam

tépett májam kínját
nem is nagyon érzem
fájdalmasabb egyszerű,
gyönyörű emberi létem

hol vannak a
hősi tettek?
a győztesek mindig
mások lettek

volt persze
sok-sok diadal
de a gyarló ember
mindig mást, többet akar.

éltem, harcoltam,
akartam, tettem
talán tényleg nem
mindig vesztettem

most mégsem találom
a régi boldog perceket
a vörös rózsa sem várja
már a Kisherceget

új élet kell
új álmok
új vágyak
talán vannak még
akik rám várnak

indulok!