vágyak húrjain
játszik
halk zenét
a szél

fáradt égen
madár dalol,
szárnyal és
újra remél

vad sóhajok
szégyenlősen bújnak
feltörő
szenvedély mögé

szerelmes szavak
lekuporodnak
melengető
vágyaid köré

sajgó sebek
lüktetni kezdenek
ölelő kezek
el nem eresztenek

sikolyok, könnyek,
édesek, mohók
csókok, kiáltások,
fájdalmasak, bohók

képként
a falra függeszted
torzzá gondolt
emlékeid

leteríted
fáradt lábad elé
elsírt, avarrá száradt
vágyaid