Régi nyár

csobbanó vízpartok,
tikkasztó nyarak
milyen régen volt már,
amikor napfényben
láttalak

szálló por takarta
távozó alakod
a búzamező
felszívta már
minden sóhajod
fakéreg dőlt a fáknak
körülölelt a nyárnak
lánglehelete
a világnak nem volt akkor
boldogabb szeglete

vizes lábnyomok
tűntek el a forró homokon
csapzott hajad
nedves csíkot húzott
a vállamon