Pintér Lilla az Irodalmi Rádió előadója így mondta el:

Féktelen évek... minden messze van (spontán vers)

Hallgasd meg tőlem is!

féktelen évek
félelmes
fekete falak
körbe fognak
eléd állnak
léted elzárják
fogva tartanak

a szavak
sem nyitnak már
utat
az ajtón
lakat
ablak sehol
senki sincs Veled
remény sehol
ezer ember és
ezer szív és
mind dobog
körülötted,
de érzed
egy sincs
amelyik érted
ver
szétdobálva,
szanaszét
hever
a rég elmondott
milliószor ismételt
frázisok tömege

de valami új kellene
valami megrázó,
valami felrázó
vagy legalább
valami lázadó üvöltés
valami vihar,
amikor a szél
süvölt és
a villámok
tépett cafatokká
szaggatják
a rendet
a csendet
a szép szavakat
a mosolyokat
és fájó
őszinte vallomássá
szelídülnek
és lágy csókokba
hajlik a vonagló
vészterhes idő

verd hát
a falakat
csapkodd
a szavakat
amíg mindenütt
érzések csorognak
és ha fejjel mész
a falnak,
már az se fáj
és megtalál
aki szívedbe mar
hisz nincs határ
nincs vég
nincs kezdet
minden gondolatod
megértésre vár
de sehol
semmi
senki
aki tudná
mi az ár

te is csak
forogsz
önmagadat keresed
végig vágódsz
az utcaköveken
hazug álmaid
mind kiröppennek
alólad
és most egyedül maradsz
valóban
ez nem a versekbe írt
hamis magány
ez más
elhagytad
önnön magad
csak egy darab
hús vagy
nem oly őszinte
mint egy állat
de ugyanolyan
ösztönös
s minden mozdulatod
tetted
és gondolatod
körkörös
örvénybe hajt
életek
halálok
szavak
mondatok
szárnyalások
zuhanások
ismét
újra
és
újra
és mégis
minden hiába
mert
minden...

mert
minden
messze van...