fehér már a tudat és
fehér már a lét
színét vesztette
minden szenvedés
kábult utak futnak
az éjen át
szélesre tárják
a lét kapuját

fehér, verdeső szárnyak
fehér, használt árnyak
vetülnek fakó-fekete
tested ezerágú,
ráncos bőrére
s bár lelked
már pőrére vetkezett
a bánat mégis
beléd feledkezett

fehér, suttogó hangok
fehér, elmúlt kalandok
oldódj fel emlékén
egy édes dalnak
a felvillanó képek
ritmust akarnak
körülfon a hangok nélküli
lágy melódia
érzed milyen jó, pedig
nincs mit mondania

fehér a csend
fehér az űr
feszül a háló
Ég és Föld egyesül
formálódik a Mindenség
szétszórva készül
az Egység
a Harmónia
a Béke
álmodik most a Semmi
és nem lesz vége
születnek új, fehér világok
tiszták, mint a gyermek,
aki még semmi szépet
és jót nem látott

és fehérek
és fehérek...
de nem maradnak sokáig azok