Töredékek 1.
2005.01.09. 18:16
1.
Cselekvő létem már rég szerte hullt, A földön hever a jelen és szétszórva a múlt.
Üresen és tisztán áll emberi lényem, Most mondjátok meg, miért éltem?
2.
Nehéz a szív, ha lassan dobban, Nehéz a szomorú gondolat. Fekete fátyol lebeg a sűrű fák alatt.
3.
zakatol vonatom csendesen dobog, mint a szívem olyan monoton
4.
mintha már ébredne a Fény végigcsordul lent, az égbolt peremén
5.
halványabb lett már a sötét az éj széthúzta bársony függönyét csillagok enyésznek fényük részévé válik az egésznek kóborló, ledér álmok sóhajtva haza térnek
|