törtszárú virágok a rét áldozati szőnyegén
ott hevernek mögöttem
de vajon honnan és miért jöttem én?
nyomaimban száradnak el
a lélegző hajnalok
a pusztulás sétál velem
de meg nem állhatok
minden lépéssel egyre közelebb érzem a célt
pedig egyre távolabb jutok
ismerősek a körök
talán már jártam itt
ismerős kérdések
az Út a válaszokra tanít
nehéz minden kérdés
és oly egyszerűek a válaszok
menni csak addig tudok
míg megérkezni nem akarok
a cél hajt
amíg el nem érhetem
az Út hív
és jön velem
minden kérdés válaszokból született
minden élet múlni rendeltetett
AJÁNLOM AZ OLDALT
