nem hittél

nem hittél az álmaidnak
bár igazat hazudtak
nem hittél a vágyaidnak
bár mit is suttogtak
magad voltál
és vártad a társakat
közben nem merted elhagyni
az emberi csiga-házakat
az oly biztosnak hitt "várakat"
hová menekülni mindig kész a lélek
és a másra vágyó test
amikor már nem talál senkit
mert keresni is rest
de Te nem hitted
hogy ott találhatsz menedéket
ahol a sötétséget
csak a lámpák fénye oszlatja szét
nem hitted hogy magad oda zártad volna
ahol az álszentség a minden
és a szépség soha sem dalolna
valami kedvesen fanyar dalocskát
olyat
ami mindig hatott Rád
és a kanyargó dallamok nyomán
könnycsepp gördült
és tisztult a szem is
kifacsarodott a lélek is
és távozni kényszerült a kétség
mert már nem volt többé vétség
amit elviselni
amit eltitkolni
amit önmagunkon megtorolni kell
és ez maga volt a siker
győzni önmagunk felett
és érezni
hogy lehet
mindig lehet...
és nem baj ha kell
mert már semmi nem taszít el
amit ölelni akarsz
feladhatod magad
akkor is önmagad maradsz
és ha elég alázatos vagy
akkor diadalt aratsz
ez a szabály
ha még elhiszed
ha még győzni kell egyáltalán
de talán már nem fontos
nem számít ki van felül
ki diktál
hiszen nincs aki menekül
érted történik minden
érted lüktet az élet is
érted ég rajtad a sajgó bélyeg is
amit olyan büszkén viselsz
és mindig mosolyra húzódik a száj
ha felidézed
hogy valaha azt hitted
nincs rosszabb mint amikor fáj
most tudod
nincs nagyobb gyönyör
mint amikor a kéj meggyötör
és földi léted eltűnni érzed
ha már nem uralod önmagad
ha már csak a vágy marad
az érzés
hogy: most mindent lehet
mert átléptél szabályokat
lelket
testet
időt és teret
felismered a célt
amiért születtél
és hálát adsz
hogy egy percre boldog lehettél