Egyből a Kettő

csend
és oszló félhomály
a szó
még némán álldogál

halk koppanással
érkezik a szél
foszló homályból
születik a Fény

Egy
valaha volt a Minden
Kettő
különvált
Egy lett az Egyben

míg ellentétek harmóniát alkotnak
eltűnik mit ellenségnek alkottak

illeszkedik az egymáshoz nem való
közeledik a más irányba haladó

Egy
ma egysége megszakadt
Kettő
különvált
de egysége megmaradt

saját köreim spirállá hajlanak
az egyik karon már egyszer láttalak

körök metszik egymást
és megszűnnek külön létezni
spirálkarok fonódnak egybe
és megtanulnak szótlan ölelni

amikor a Kettő
ismét Egyé egyesül
az Univerzum
emberi vágya teljesül