borzolódott

összeborzolódtak a napsugarak
felsérti bőröm ez a fény
agyamig hatol és elvakít
hidegen csillog a fájdalom-telér

szétfeszíti koponyám
belém vágja horgas nyilait
a vágtató idő csak mosolyog
és lassan belülről felhasít

szinte süvít
a hirtelen támadt szánalom
ami rosszabb
mint bármilyen fájdalom

reszketeg élet dúdolja
hullámzó fények dallamát
émelyítő édes álom
éleszti holtak hajnalát

csengettyűket lenget száraz ágain
megrekedt lelkek fája
sóhajokból szőtt leveleit
sötétlő bánat szele cibálja

egyre mélyebbre kúsznak
rejtegetett vágyak gyökerei
elszívják a boldog perceket
a megmaradt órákat posvány öleli

összeborzolódtak a lélek fonatai
tehetetlenné vált a létező élet
valahol itt éltünk egykor
valahol itt ragyogtak a fények