Szótagszám megkötés nélkül

Hajnali szonett 1.

(Rímképlet:ABABABABABABCC)

futni kényszerült az éjszaka
amint éledni kezdett a fény
csillagoknak sápadt el otthona
új értelmet nyert a remény
illat a harmatot átkarolta
elnyúltak zöld fű szőnyegén
folyót búcsúzó pára csókolta
fény csillant ezüstvíz tükrén
kedves-haraggal a fákat kócolta
játékosan reszkető hajnali szél
virágok merengtek még bókolva
álmok titkon súgott üzenetén
    s míg mosolyogva nézted az ébredő Napot
    a napsugár font rád lenge, arany kalapot

Tizenegy szótagos sorokkal

Hajnali szonett 2.

(Rímképlet:ABABABABABABCC)

futni kényszerült a sötét éjszaka
amint éledni kezdett a lusta fény
a csillagoknak elsápadt otthona
újra értelmet nyert a fáradt remény
az illat a harmatot átkarolta
elnyúltak kéjesen zöld fű szőnyegén
folyót a búcsúzó pára csókolta
fénynyaláb csillant ezüstös-víz tükrén
kedves-haraggal a fákat kócolta
játékosan reszkető hajnali szél
a virágok merengtek még bókolva
az álmok titkon súgott üzenetén
    mosolyogva néztél ébredő Napot
    a napsugár font rád lenge kalapot

 

Hajnali szonett 3.

(Rímképlet:ABAB CDCD EFEF GG)

futni kényszerült a sötét éjszaka
amint éledni kezdett a lusta fény
a csillagoknak elsápadt otthona
újra értelmet nyert a fáradt remény
a harmat az illatot fogta kézen
zöld fű szőnyegén elnyúltak kéjesen
ködpára búcsúzott a nyugvó vízen
ezüstös tükrén fény csillant élesen
a fákat kócolta kedves-haraggal
hajnali szél játékosan, reszketőn
virágok szirma telve volt álmokkal
elmerengtek a titkokat üzenőn
    mosolyogva néztél ébredő Napot
    a napsugár font rád lenge kalapot

 

Hajnali szonett 4.

(Rímképlet:ABAB ABAB CDC DCD)

futni kényszerült a sötét éjszaka
amint éledni kezdett a lusta fény
a csillagoknak elsápadt otthona
újra értelmet nyert a fáradt remény

az illat a harmatot átkarolta
elnyúltak kéjesen zöld fű szőnyegén
folyót a búcsúzó pára csókolta
fénynyaláb csillant ezüstös-víz tükrén

a fákat kócolva kedves-haraggal
vadóc hajnali szél levelet lopott
Te bókolva a merengő virággal

mosolyogva néztél ébredő Napot
álmaid üzentek még a szirmokkal
a napsugár font rád lenge kalapot

 

Hajnali szonett 5.

(Rímképlet:ABBA ABBA CDE CDE)

futni kényszerült a sötét éjszaka
amint éledni kezdett a lusta fény
újra értelmet nyert a fáradt remény
míg csillagoknak sápadt el otthona

az illat a harmatot átkarolta
elnyúltak kéjesen zöld fű szőnyegén
fénynyaláb csillant ezüstös víz tükrén
folyót a búcsúzó pára csókolta

a fákat kócolta kedves-haraggal
vadóc hajnali szél s lopott levelet
mosolyogva néztél ébredő Napot

és bókolva még sok merengő virággal
csodáltál mézőrző sziromfejeket
bár napsugár font rád lenge kalapot