sorsod
mit remélsz még? hiszen menekülni sem tudsz feltámadt szeretetedtől ugyan hová futsz? minden vágyad most lecsap hazudni hiába is próbálsz sorsod beteljesül csak üres érveket lóbálsz még önmagadat sem győzöd meg velük Te sem hiszed hogy menekülhetsz nem tehetsz semmit ellenük még csak el sem terülhetsz a világ csupán díszlet az örök előadáshoz nem néző vagy csupán minden percben játszol a függöny csak egyszer megy le és nincs ráadás ez az egyetlen az igazi előadás tapsokat nem kapsz igaz ki sem fütyülnek a nézőtér üres a székeken nem ülnek mindenki játszik szereplő csupán a Te darabodban rendező vagy és főszereplő mindenhez jogod van döntsd el hát: tragédia vígjáték vagy bohózat van műsoron Te álmodod meg ki lehet éppen a színpadon csak a kezdethez nincs semmi közöd és a végét sem neked kéne megmondanod ami közben van az nem kevés az a Te feladatod!
AJÁNLOM AZ OLDALT
