enyém

enyém

enyém minden hajnali sóhaj
néhány csepp könny a párna cihában
sötétet hasító penge-fényű reggel
mosolyok mögé bújó könnyekkel

enyém minden szétfoszlott álom
csöpp boldogságok vékony cérnaszálon
suttogó ébenfa-remények
sötéten csillognak és nagyon kemények

enyém minden magányos lépés
magára maradt felelet-nélküli kérdés
hideg kövön koppanó kiáltás
semmivé oszló átok és áldás

enyém a szél borzolt hajakban
halálom százezer alakban
amikor újra élem minden vétkemet
mindig van aki ismét eltemet

enyém a Hold-ezüst szem bogarában
az a halott-sötétség amire vártam
monoton imák és néma sikolyok
minden kanyarnál rossz felé fordulok

enyém az ima harang kondulásból
elfojtott düh fellobbanó lángból
vonagló testből szabadító fájdalom
ami nem volt enyém azt is mind vállalom

enyém a szó és az elhaló dalok
zúgnak majd ha szólni nem akarok
fülledten párolgó testek
és a megváltás amit mind
...hiába kerestek