van az úgy hogy ütni kell
nagyot és könyörtelen
hogy a lélek is bele sajduljon
ütni kell a szívem helyett
ha a kamrákból már elfolyt a vér
amikor az aszott gépezet
lüktetni már képtelen
és rendetlen redőkben
zubog alá
a kétségbeesés
nem!
nem tévedés
talán jellem hiba
ez a belső késztetés
de ütni kell
hogy a tehetetlenség
meg ne öljön
hogy az élet
össze ne dőljön
és agyon ne nyomjon a bánat
meg ne fojtson
az elhazudott keserűség
és szét ne szakasszon a kiáltás
amit ordítanék utánad
olyankor ütni kell
hogy kicsit könnyebb legyen
felszakadjon minden
régi hegem
és tisztuljon meg a seb
hogy gyógyulni tudjon
egyszer majd valamikor...
ütni kell
hogy élni tudjak
ütni
hogy feledni tudjam a múltat
és építeni újra a jövőt...
ezért...
van az úgy hogy ütni kell
nagyot és könyörtelen
hogy a lélek is bele sajduljon
ütni kell a szívem helyett
...és minden ütést érezni amikor célba ér
...saját magamon