didergő könyvtáros

valahol a nagy világban
könyvek között polc-magányban
könyvtáros ül őszidőben
nyitott könyvvel a kezében

közel a tél semmi kétség
távol már a nyári hőség
hideg napok járnak éppen
fagyos szél zúg a vidéken

könyv lap őriz forróságot
szerelmet és mennyi lángot
tudományt meg szenvedélyt is
bölcseletet és poézist

polcok között szél sem suhan
gondolhatjuk jó dolga van
ki könyvek közt üldögélhet
fityiszt mutat fagyos szélnek

könyvtárosunk vacog mégis
lelket melegít poézis
de a testnek több kell tudom
nem dideregne húsz fokon

a könyvtáros könyvek között
bár rendesen felöltözött
mégis tornázni kell neki
így a napot túlélheti

tanulság az mostan is van
ha hideg jár a könyvtárban
könyvet mégse tűzre vessünk
ne lángjánál melegedjünk

olvassuk mit belé írtak
titkot őriz minden könyvlap
ezer életet és csodát
múlt bánatát és mosolyát

jövőnk záloga is itt van
a didergő könyvlapokban
könyvtárosunk nem teheti
hogy ezeket tűzre veti

mi hát akkor a teendő?
a megoldás kézen fekvő
nem didereg polc-magányban
ha fűtenek a könyvtárban

Egyik nap kedves (és rendszeres!) látogatóm (aki többek közt könyvtáros is) írta, a hűvös őszi idő kapcsán, a következőt a csevegő ablakba:

"Szia János! Írhatnál egy verset a didergő könyvtárosról is."

Másnapi válaszom:

".. adj még egy napot és talán meg lesz az a vers..."

Így született meg ez a versike.