tánc
járom a táncom verejték láncon szakadt szerelmek meg nem védenek tüske a bőrbe egyre csak körbe újra fordulok nem is mordulok szokott mozdulat ismert gondolat csörög a béklyó elesni még jó porban fekhetnék földet ölelnék sosem keresnek rég volt szerelmek mit is képzelek kinek néztelek sátram üresen szívem tüzesen dobbanjon a dal mindig felkavar lüktessen körbe bújjon bőrömbe járja a táncom ha kell hát láncon