szólni
robbanni kéne kavarni nagy vihart elfújni minden álmot csinálni valóság zivatart dörögni fellegekben villámokat földre szórni áztatni földre hullt könnyekkel és egyet sem szólni vagy mégis inkább kinyitni a szavak szelepét elmondani a világnak mi bántja az ember-gyerekét szavakat formálni mint ahogy a pék kiflit csinál és remélni hogy valaki figyel majd rám megmutatni őszintén mi forr belül na hát... ez az... ami ritkán sikerül a szavak nem úgy viselkednek mint a tészta nem oly engedelmesek és akad köztük léha némelyik értelmét mindenki másként hallja nem úgy érti a hallgató ahogy a "mondó" akarja így gyakran sebez egy simogatási szándék haragot szülhet a szó mit békítőnek szánnék érthető és félre érthető minden kimondott és leírt betű semmi nem olyan világos mint a Nap és nem oly egyszerű mégis szólni kell mert a szavaktól csak a csend mond többet ha közölni akarunk valamit hát töltsük meg szavakkal a csöndet ha szerető szívvel hallgatják amit átadni akarunk megértés nélkül biztosan nem maradunk azután ha már szó-formában öntve minden érzés és gondolat átadhattunk mindent ami lelkünkben fogant érezni fogjuk mennyivel könnyebb az életünk ha kimondatlan terheket tovább már nem viszünk a pusztító robbanás helyett kiderül majd felettünk az ég és ehhez a változáshoz néhány őszinte szó elég
AJÁNLOM AZ OLDALT
