Gyerünk Pajtás!

velem volt mikor vágtatni kezdtünk
nyomunkban vad horda ugatott
mikor végre a folyóhoz értünk
hetykén mellém ugratott

Gyerünk Pajtás! - kiáltott nevetve -
Nem fél a víztől sem én, sem lovam!
Mégsem jó, ha egyetlen emberre
tucatnyi ellenfél rohan.

gázolt lovunk hasig vad habokba
a túlsó part egyre közelebb
az ellen nyilai mellettünk hullottak
de ő csak harsányan nevetett

Gyerünk Pajtás! - harsogott a hangja
fáradt lovam is erőre kapott
előttem járt, amint a széles folyóból
a meredek partra kaptatott

felemelkedett a nyeregből
ágaskodó lováról lepergett a folyó
intett és mutatta az ösvényt
ahol száguldhat bátran a ló

Gyerünk Pajtás! - bicsaklott a végén
a szó már nem bukkant tisztán elő
vércsík indult el a mellkasán
épp szívében állt meg a nyílvessző

átemeltem saját nyergembe
a lova majd haza talál
vágtatni kezdtem veszettül
de már mellettem ült a Halál

Gyerünk Pajtás! - hallom ma is néha
és látom arcán a huncut mosolyt
néha azt hiszem egy angyal volt
aki kicsit velem kóborolt