Csak így lehet

Hallgasd meg!

csillagok fényét szórtam a papírra
minden betű az égbolt színével volt írva
az éj nekem adta csendes nyugalmát
a derengő hajnal mézédes harmatát
a Holdsugár magányos fájdalom-fényeket
a Napkorong sárgán, lágyan izzó gyöngyöket
víz tükre hozta sima hullámok csillogását
viharos szellő messzi szívek dobbanását
bánat és öröm vezette kezemet
a sorokra ráterítettem elveszett hitemet
lelkem facsartam a hófehér lapra
meg is haltam egy-egy pillanatra
összegyűjtött fájdalmam a szavakba rejtettem
eltékozolt perceim sohasem feledtem
tollam felhasított szívem vérébe mártottam
de vele gyakran vidám képeket rajzoltam
könnyeim mosták tisztára a képet
talán még szebbé tették a szépet
meghintettem az egészet derűvel, mosollyal
megtűzdeltem pár kedves, ártatlan szóval
megmaradt boldogságommal az egészet bevontam
hogy olyan legyen amilyennek gondoltam
minden versem tenyeremben, mint galambot melengettem
amikor eljött az idő, szabadon engedtem
mindent kincsem, minden titkom oda adtam
végül mégis mindig magamra maradtam
de nem kell bánkódni, sajnálni vagy sírni
hiszen csak így lehet verset írni