fénysötét

lobbanása lázba hozza
mind az alvó fényeket
a sötétséget visszaűzi
oda, honnan vétetett

egyesülnek, elnyelődnek
egymás nélkül egy sem él
mit tudnánk a sötétségről
ha nem ragyogna néha fény

mért örülnénk hajnalpírnak
ha mindig látnánk színeket
nem érzi az étel ízét
ki soha meg nem éhezett

nyugodt percnek nem örülhet
ha lelke nem volt zaklatott
nem érzi a szavak súlyát
aki mindig szólhatott

ellentétek egységéből
áll össze az életünk
halál nélkül nem értenénk
mily csoda, hogy élhetünk