honnan jönnek

nem tudni honnan jönnek
de itt vannak megint
és már nem segít semmi se
még a szavak sem tüntetik el
a félelmeket amiket egészen eddig
dédelgetett a naiv áhitat
és a vádirat is készen áll már
és ha néha jót is háltál valakivel
ez már fel nem emel
és nem is tüntet el semmi kínt
és tart keményen
mint talpfa a sínt
ami távoli tájakra fut el
és nincs már más aki ölel
mert ő is messze ment a vonaton
és a napok monoton ismétlődő rendje
kerget zűrzavarba
és attól sem jön zavarba már senki se
ha visszafelé szól a mise hangja
és mindenki csak hagyja
hogy az "ámen" "ne má!"-vá változzon
miközben azt kívánja
hogy a holnap hozzon szebb pillanatokat
vagy legalább másokat mint itt most ezek
és had szorítsanak már a kezek
amikor üdvözölnek és elhiszik
hogy még üdvözülnek
ha néha oda ütnek is
ahol éppen semmi vétek nincs
csak hát ütni kell valamit, valakit
akit éppen elér az ostobaság telér
amiről eszünkbe juthat
hogy most még teszünk valamit
hogy most más mint eddig volt
és nem is rajtunk van a kék vagy sárga folt
szóval nincs is nagy baj
bár elég nagy a ricsaj
de ez nem probléma
hiszen néha kell valami
ami rendetlen
mert követhetetlen különben az életünk
így csak ütünk, ütünk
vagy szeretünk és szeretünk
és már nem is különbözünk mástól
és egymástól
egyetlen masszává olvad a létünk
közös lesz mindenkivel a létezésünk
ahogy az régen is volt
de akkor mégis őrizte valami az egyéniséget
most pedig éget minden ami más bennem
és belém hasít, hogy mégis tovább kell mennem
mert nem maradhatok itt
ahol semmi nem segít
hogy jobb legyek
így egyedül magam döntöm el
hogy mit tegyek
...és döntök is
itt voltam
itt vagyok
és itt leszek holnap is