felnövő

sárga szemében a Napnak
elégek önmagamnak
hamuvá válok reggelente
jó lenne ha beengedne
azon a titkos ajtón Valaki
de zárkattanást nem hallani

aszott csendben állok
vagy térdig fényben járok
felkúszik lábamon az idő
testem észrevétlen felnő
lötyögni kezd az élet-gúnya
amikor gyermek-lelkem magára húzza