esti kertek

esti kertek árnyéka kúszik a földön
az egész ép olyan, mint egy börtön
a nappal még nem múlik
vissza-vissza lopódzik
a szürkévé halványuló fénybe
ahol az alkony zárja ketrecébe
és a sötét érkezik megint
megjelenik mint egy reprint
mint egy újabb kiadás
mint ha nem is létezne más
csak ez az örök körforgás
ez az esti látomás

esti kertek illata bódít
ezzel ugyan már nem hódít
mint réges-régen amikor bimbók bomoltak
amikor a szirmok hamvasak voltak
ragyogott és illatozott minden zuga
káprázattá olvadt egybe ezernyi virágbuga
zöld tengerben lebegtek
mind a többi színek
itt sárga, ott vörös
amott egy-egy fehér sziget
izzott a sok-sok szín-parázs
napfényben nyíló fény-varázs

esti kertek csendes imákat zümmögnek
puhán-meleg dalokkal bűvölnek
előcsalnak titok-rejtő árnyakat
a sötét karjaivá növesztik az ágakat
csend-mozdulásait az alvó időnek
őrzik az elmúlást a jövőnek
surranó nesz-pillanatok
szirom-percekké válnak
levél-órák rezdülnek rendszertelen
monoton ritmust adva a világnak