télszagú nyarak

télszagú nyarakon térdig illatokban jár a szél
himbálódzik tekergőző fények tengerén
szédíti a kókadtan lelógó faleveleket
fehér felhők mögé írja fel az üzeneteket

zajos nevetéssel ébreszti a mélázó délutánokat
kioltja a már csak pislákolni képes lángokat
halálos csendet szitál az alkonyi városok felett
magával viszi az elfonnyadt lelkeket

szétporlik simogatásától minden régi korhadó gát
fellobban fuvaliatától minden életre-szánt láng
megborzonganak a föld alól előmerészkedett árnyak
rezzenetlen feszülnek a magasba emelő szárnyak

télszagú nyarakon a reményt hordozza leheletében
friss vér kezd áramlani az emberek szívében
a Változás Szele feltámad mindig, újra
amikor a Tél jön el a Nyár ruhájába bújva