mi maradt

és napja múlt már a régi időknek
a hősök vérét por lepte már
és az emlékek egyre fényesebbé lettek
régi dicsőségnek ragyogó árnya jár

sötét égen napsugár nem csillan
csalóka délibáb a fény
mi maradt a temérdek kincsből
ez a néhány szó ami még enyém

tartsatok egyenesen, hogy lépni még tudjak
földre ne hulljak, mint eldobott rongy
támogassatok el az út végéig
ott majd az egykori hős térdre rogy

volt annyi küzdelem, hiába mind
volt annyi győzelem, hol vannak ma már
mindig újabb csaták, újabb diadalok
és most mi vár? ...csak a halál

emlékekből jövőt építeni
ugyan hogyan lehetne?
legyőzött ellenfél az út
velem hogyan jöhetne?

múlik majd ez a nap is
emlék lesz ez óra, perc
talán marad belőle valami
ha most megölelsz

többet ér egyetlen boldog pillanat
mint ezer győztesen megvívott csata
itt hagyok hát minden talmi kincset
és elindulok haza