veled voltam

veled voltam amikor szétrepedt az égbolt
amikor hullani kezdtek a csillagok
és már azt sem tudtam ki vagyok
létezem vagy csak álmodom magam

veled voltam amikor fekete füst fakadt
amikor a létezés örökre megalvadt
és az angyalok ina megszakadt
szárnyaik hamvát szétszórtam

veled voltam amikor megfulladt a csend
amikor épp olyan semmi volt fent mint lent
és amikor már az Isten sem volt szent
mégsem éreztem, hogy elérne szavam

veled voltam amikor a kötél szétszakadt
amikor összetartozás semmi nem maradt
és már a lehetőségek kútja is kiapadt
haldoklott egykor szárnyaló madaram

veled voltam amikor már nem volt semmi sem
amikor csak falak nőttek mögöttem és előttem,
és a szorító magányban csak a visszhang volt velem
már réges-régen magamra maradtam

veled voltam amikor nem is tudtál róla
amikor rettentő-ürességet hozott minden óra
és igazság már nem volt egyetlen szóba
magamnak még akkor is hazudtam

veled voltam amikor még kellett
amikor még a hitemből tellett
de régi énem lassan levedlett
...és újra megpróbáltam megtalálni magam