találkozás
 

Univerzumok sötétjében bolyongtam folyton
egy-egy állomás volt csupán a Lét
a megváltást kerestem
a helyet, hol bolyongásom véget ér

voltak szép idők is
de főként a magány volt a társam
üresség vett körül
és még önmagam sem találtam

reményeim mindig új utakra űztek
azt vártam megtalálom másik felem
a csalódások mindig újra megöltek
újra felmorzsolták Főnix-hitem

erőm fogyott és elhittem már
hogy sorsom ennyi lesz csupán:
élni emberi életet
és hagyni valamit magam után

tudom ez nem kevés
de Én hol vagyok vajon?
hol az az Isteni Szikra
ami bennem izzott egykoron?

sok-sok élet már mögöttem
és mindig megtettem amit kellett
csak néha kérdeztem meg a Sorsot:
Tényleg csak ennyi tellett?

azután egyszer váratlanul
villám hasított az éjbe
rávilágított felvillanó fénye
két egylétből-hasított félre

a sok ránk rakódott rétegtől
csak nehezen vettem észre
hogy megválthatom fél életem
és kiegészülhetek Egészre

minden felesleges
lehámlik lassan rólunk
elfelejtjük a sok ostobaságot
mit millió létünk alatt tanultunk

csak a lényegünk marad meg
csak az ami összeköt
csak az ami egyé forraszt
a Szeretet minden más fölött

köszönöm hát a Sorsnak
hogy elvezetett Hozzád megint
együtt maradok Veled örökre
átélünk minden Istenit és Emberit