tisztuló

ázott kertek és csillogó utak
tisztuló városi napok
eltűnődöm olykor
vajon merre is haladok

lépések visznek
szinte úszok az idő tengerén
senki sem mondja meg
vajon hová is megyek én

surrannak mellettem
és elhagynak az árnyak
hiába is kérném
rám úgysem várnak

a lényeg a mozgás
a haladni előre
nem is kell tudni
mi célból, mi végre

az út csak jön szembe
és mögöttem lemarad
van aki velem sétál
van aki elmarad