Trubadúr

1.

csak állt ott a téren
csak állt ott a szélben
körötte szemerkélt a tél
lobogó hajával
remegő ajkával
szeme szikrázó kaszaél

csak állt ott az úton
csak hagyta had fújjon
benne már megfeszült a húr
teste hangszerré lett
lelke már elégett
megszületett a Trubadúr

Refrén:

lénye zenévé vált
maga volt a dallam
már csak azért élek
hogy újra és újra halljam

csak zengjen a nóta
csak zúgjon az a dal
még nem lehet vége
még nem jött el a diadal

2.

csak állt ott az éjben
csak állt ott a télben
szemében a Tűz lobogott
megbékélt magával
dacolt a halállal
de szíve már nem dobogott

csak állt ott magában
hang kelt a magányban
nem hölgyet magasztalt a dal
szólt minden lélekhez
erényhez vétekhez
megváltást ígért az angyal

Refrén:

lénye zenévé vált
maga volt a dallam
már csak azért élek
hogy újra és újra halljam

csak zengjen a nóta
csak zúgjon az a dal
még nem lehet vége
még nem jött el a diadal

3.

csak állt ott és nem félt
csak állt ott és zenélt
dallamként áradt szét lénye
az égre felnyúlott
a mélybe lekúszott
mindent elöntött békéje

csak állt ott és eltűnt
minden egyéb megszűnt
csak zengett, csak zengett a dal
teremtő rezgések
éledő érzések
éj után érkező hajnal

Refrén:

lénye zenévé vált
maga volt a dallam
már csak azért élek
hogy újra és újra halljam

csak zengjen a nóta
csak zúgjon az a dal
még nem lehet vége
még nem jött el a diadal