|
vakon
2012.02.19. 09:08
vakon
vakon repülő sirályok húznak el a tenger felett
a sós pára köréjük épít szürke felleget
hullámok hangjukkal üzennek a csendesen vonulóknak
végkimerülésig repül a vonuló had
a szárnyak már görcsben vergődnek
de az ösztönök egyre előre űznek
repülni kell, csak repülni egyre
szárnyalni a hívogató végtelenbe
oly messze már a part
oly messze még a part
már nem tudni pontosan, hogy ott volt
még nem érezni pontosan, hogy ott van
vakon tovább és tovább szárnyalni
a fáradóknak biztatón kiáltani
az ösztön-mutatta út nem tévedhet
elhagyta a csapat a biztos életet
fogy az erő és fogy a távolság
most kell igazán a bátorság
elsötétedik minden nem látni át a ködön
a kimerültség úrrá lesz az ösztönön
***
a vízparti homokban fekszem
többé már nem mozdul sirály-testem
új élet partjára zuhantam
megtaláltam örökös nyugalmam
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
