|
tikkadtan
2012.08.16. 11:32
tikkadtan
ide szivárgott megint a kánikula
sajnos ezt a fura
ürességet jól ismerem
ilyenkor vers sem terem
egyetlen mozdulat is túl sok
és cseppet sem túlzok
csak a blúzok a mosógépben
bújnak most össze
van némi ing is közte
mert ennyi jár a ruhának
nem is találom furának
hiszen így tisztább lesz a tiszta
és ennek nincs is más titka
éppen így van ez máshol is
a sors időnként másol is
a nő és a férfi együtt járnak
így lehetnek hasznára a világnak
na meg persze egymásnak
hiszen a megfelelő társra várnak
egész életükben mindig
a bölcsőtől a sírig
és sohasem késő
amíg még nem jött el a végső
pillanat az életben
és gyakran segít a véletlen
hogy egymásra leljen két összeillő
akikhez már nem kell kalapács meg véső
de mindenképpen kell a "tiszta lap"
ez lehet az az alap
amire minden újat építhetünk
ha őszinték vagyunk megy ez nekünk
így jogosan elmondható
hogy a ruha és az élet mosva jó
na mondom én: itt a kánikula
nekem is lassan elnémul a
sorokat egyre csak súgó
fülembe csábosan búgó
földöntúlinak tűnő
vagy csak a meleget nem tűrő
ellenállhatatlan késztetés
aminek köszönhető ez az egész
szóhalmaz itt előttem
amit majdnem versnek neveztem
de a rímek még nem versek
és ma már a toll sem serceg
csak kopog egyre a billentyű
ez a fura bizgentyű
amit püfölök meglehetős gyorsan
miközben rendkívül takarékosan
bánok a kimondott szavakkal
írok mozdulatlan ajkakkal
hiszen nincs itt senki se
ez most a test aszkézise
így is elég tikkadt ez a nap
a hőség megint itt ragadt
és nem tudok mit kezdeni vele
az embernek ebből van elege
na meg rohadt melege...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
