Én így mondtam el:

szél kavarta napsugár

amikor felhők mögé bújik a Nap
amikor napsugár nem simogat
amikor rám gondolsz, de nem hagyom
amikor érkezel, de nem látom

amikor eső mossa arcomat
amikor szél hordja szét hangomat
amikor száraz ágon rügy fakad
amikor a boldogság itt marad

*

szél kavarta napsugárral
díszítem fel homlokod
vízben tisztult Hold fényében
ölellek át, ha hagyod

ágyat zöld reményből vetek
csókot vörös vágyról tépek
szentté válik minden vétek
ha lángolva öledben égek

és amikor a gyönyör fehér karjaival
lebbenő fátyolként emel magasra fel
a vágy akkor sem szűnik
még több kéjt követel

két kavargó sóvár lélek
testünk fölött egyesül
új világokat teremtünk
de mind megsemmisül

csorduló könnyedben
újjá születek
csak általad leszek az
ami lehetek

*

amikor felhők mögül tűnik elő a Nap
amikor a napsugár szelíden símogat
amikor nem gondolsz rám, de Veled vagyok
amikor elmennél de én nem hagyom

amikor eső hűsíti arcomat
amikor szél dúdolja szavamat
amikor a rügyből új levél fakad
amikor a boldogság örök marad