néha nagyon úgy érzem
néha nem annyira
néha csak úgy vérzem
néha nem vagyok laza

néha betűket formálok
kezemben tartott tinta rúddal
néha repülni vágyok
de valaki a földre rugdal

néha hamuval teli a hajam
mert vezeklek bűneimért
néha dühödten pusztítok
és sírok: senki nem ért

néha csak vigyorogni tudok
ha görcsös jókedv rám ragad
néha gyökerek közé bújok
hallhatod bénító föld-szavam

néha nem érint
néha mégis megszorít
néha megszerez
néha mégis elveszít

néha vétkem nincs
néha bűnöm végtelen
néha léptem kincs
néha utam fénytelen

néha magamban kutatok
valami régi kép után
néha benned meglelem
azt, ami rám talál

néha bántóak
a sután írt sorok
néha egy-egy igaz
jó szóért koldulok

néha kezemből
elhajítom tollamat
néha a zongorán
tíz tétova ujj szalad

néha csak ismétlem önmagam
néha már nincs is több szavam
néha...