álom léptű éjszakák
hozzák felém
nehéz illatú
édes kéj szagát

rám borulnak
ölükbe zárják vágyaim
sötéten ásító
üres testű szobák

zárt szemhéjjak mögött
színes szikrák csillannak
néma sóhajok fakadnak
csókokat álmodok magamnak

a levegő ritkul körülöttem
lelkem súlya a földbe nyom
mi ez a furcsa érzés
talán már nem is a fájdalom

kiürülnek a magányos poharak
összetörik az elhagyott gondolat
jégszilánkként olvad el a létem
még emlékszem... egyszer éltem