fordulj vissza
utad nem vezet sehova
nézd!
lépteidnek
nincs sehol nyoma
elvásott cipők
és rongyos gúnya testeden
elhazudott szavak
és elsírt kínok lelkedben
arcod
szemed
elgyötört élet nyomait hordja
lassan ereszkedsz
négykézláb a porba
markolod a gördülő szemcséket
ujjaid közt futnak le az évek
homlokod már a földet érinti
sehol a kéz
amely az áldást hinti...