|
egy zsákkal
2013.02.07. 10:03
egy zsákkal
egy zsákkal jött szembe az úton
egy zsákkal
amit a vállán vitt
láttam
hogy nem mereng már rég a múlton
és nem vár a jövőtől semmit
csosszanó léptekkel elhaladt mellettem
kicsit félre néztem
mást nem tehettem
nehéz lett volna
mélyen a szemébe nézni
s azután éppen úgy tovább élni
ahogy eddig is éltem
ahogy hozzá hajolni féltem
mert attól tartottam
hogy többé nem tudok újra felegyenesedni
hogy ott maradok én is vele
és rám is nehezedik majd a terhe
és egyikünknek sem lesz azután könnyebb
és megyünk majd ketten az úton
a vállunkon a zsákunk
és az éltünktől semmit nem várunk
és elfeledjük a múltunkat
mert a jelen fájdalma mindent átjár
és nem tervezzük a jövőt
mert az sötét és ragacsos
mint nyári úton a kátrány
a jelenen kell valahogy átcsoszognunk
és erőnk nem marad
hogy átkozódjunk
megyünk egykedvűen valamerre
ki tudja velünk mi a Mindenható terve
talán azt sem tudja
hogy létezünk
hogy nem csak a kérésre van teremtve a két kezünk
ha tudnánk eleget enni
talán tudnánk valamit tenni
ha nem lenne gond már az is
hogy életben maradjunk
hogy csak legalább a mai nap végéig eljussunk
akkor nem csak egy koszos zsák lenne a jussunk
...
egy zsákkal ment tovább az úton
egy zsákkal
ami a földre nyomta
már alig láttam
és feledni próbáltam
hogy az enyém is
az Ő gondja
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
