|
a fények alól
2013.11.13. 05:06
a fények alól
a fények alól előbújtak már a rossz érzések
azok a kérdésekbe bújt kiáltások
amikről azt hittük elhaltak
vagy eltűntek már valahol
de most súlyos hangjukkal
döngetik a mélabúba szédült Némaság falait
bár nem tudni van-e még remény
találnak-e még valakit
aki még képes hallani
aki még nem süketült meg
miután vakká vált
bár azt hiszi most is
hogy lát
de valójában csak képzelt árnyak
mozdulnak retináján
belülről vetít az agy hamis képeket
és talán már a hangok is csak belül születnek
mert valakit
valamit
beengedtek
amiről
akiről azt hitték Szent és Igaz Célok felé vezet
és mire lelepleződhetett volna
már nem láttak és nem hallottak semmit
akik ma is követik
ragyogó
szembe irányított fények vakítanak
és a dobhártya folyton feszül
a harsogó üresen-üvöltő szavaktól
nincs valóság csak az elképzelt világ
bár hátra lépnek
de úgy érzik rohannak előre
bár süllyednek a hauzgság-mocsarába
de úgy érzik emelkednek
és azt hiszi mind
Szentté válnak
mert szent a cél és az út éppen arra vezet
és aki ott elől a cél felé menetel
az Mindenek felett áll
mert Ő a Mindenség Apostola
és már nem veszi észre a sok jóhiszemű-ostoba
hogy nem csak az Ész
de a Tiszta Hit is elárulva
kiárusítva
széthordva
és a menetelők mögött csak a markába röhög
a sok nyerészkedő
egymásra is acsarkodó hitszegő
és mindent ragyogó fény borít
és üvöltve szólnak gyermetegen-egyszerű szózatok
hogy kit szeressenek és ki az átkozott
és minden agy egyszerre fordul
és nincs önálló gondolat
és nincsenek egyének
csak massza már az emberi élet
csak formázható anyagivá lényegült energia a lélek
és egy-hang irányít
és egy-képet látnak
és egy-ként álmodnak
új dicsőségeket
ennek a rohadó világnak...
és az egyetlen reményt
már csak a fények alól előbújó rossz érzések jelentik
amik néha rá-rátapadnak
a tehetetlen bábúként boldog-álomban mozduló életekre
és azok időnként rátalálnak a felbukkanó kérdésekre
Valóban így van?
Tényleg így kell?
Jó ez így?
Nem bűn, az ami Szentnek látszik?
Vajon eljutunk-e oda ahová indultunk?
Vajon jó úton vagyunk?
Vajon jó irányba megyünk?
Vajon látunk és hallunk?
Vajon... vajon...?
...és válaszok nincsenek, de a rossz érzések csöppnyi nyomokat
hagynak
és a kérdések visszhangjából
lassan felépül a valóság halvány üzenete...
...talán lesz még aki megértse...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
