|
sosem
2014.01.10. 10:58
sosem
sosem volt még szebb a létem
sosem volt még
pedig éltem
annyi-annyi éven át
oly sok nagy csodát
de mégis mindig belém kavart
valami érthetetlen zavart
a létezés furcsa ténye
a lenni akarás reménye
most érzem
minden az enyém lesz
- sőt már az enyém -
és ez már nem is csak remény
ez már hit
ez már tudat
ide az ember
csak hosszú-hosszú út után juthat
eszmélésétől kezdve egyre csak kutat
és többnyire tévutakon jár
néha figyel és vár
de többnyire csak kapkod
csak rohangál össze-vissza
és a teremtést szidja
hogy ilyen kiúttalan lett a sorsa
nem érti
nem tudja
hogy Ő önnönmaga sorsa
Ő a teremtő
és Ő a megteremtett
Ő a kezdet
és Ő a bevégeztetett
sosem volt még szebb a létem
mert mindig csak kértem
de ma már értem
hogy én teremtek rosszat és jót
én álmodom az álmodót
én hozom el amit megkapni akarok
aki teremt és aki pusztít
az is én vagyok
pedig nem vagyok több
mint a Mindenségben egy sóhaj
de egyetlen sóhaj is maga a létezés
és ha még ez is kevés
hát új sóhajjá is válhatok
hiszen az lehetek ami csak akarok
résszé válhatok az Egészben
és bennem is ott lesz az Egész
így amikor Önmagam vagyok
akkor lehetek a Minden
túl a vanon és a nincsen
a leheten és megvalósulhatatlanon
ott leszek mindig ahol akarom
ahol a sóhajok egyesülni tudnak
és mindig újat
mindig újabbat alkotnak
és amikor minden azonos lesz önmagával
amikor minden a helyére kerül
hazatér minden tévelygő
és a Fény ismét fényre derül
akkor megnyugszom én is
mert megértem végre
hogy ez a legtöbb
ez a legfőbb
elérem a Célt
létezni az Életért
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
